A bakony fővárosa

archívum - esemény

archívum - hírek

Az emlékezet véges, ezért a nevét kőbe vésték

Emléktáblát állítottak ifj. dr. Monszpart Lászlónak, a zirci kórház egykori igazgatójának, sebész főorvosának, Zirc Város Díszpolgárának születésének századik évfordulója alkalmából. Ünnepélyes felavatására a Zirci Erzsébet Kórház-Rendelőintézet Semmelweis-napi ünnepségén került sor.


A Zirc Városi Önkormányzat, a Zirci Erzsébet Kórház, a kórház dolgozói, valamint a néhai orvos tanítványai által közösen állított emléktábla átadóján dr. Végh György, a Semmelweis Egyetem Traumatológiai Klinika klinikai főorvosa mondott ünnepi beszédet.


Két híres Veszprém vármegyei orvosról is szólt, akiknek meglátása szerint sok hasonlóság van az életsorsukban.

Az egyik Zsoldos János, aki már Semmelweis Ignác, az anyák megmentőjének születése előtt néhány évvel írásba adta, hogy a bábának a szülés előtt és után lúgos vagy szappanos vízzel meg kell mosnia a kezét, mi több, tanításait a testvére révén versbe szedték és könyv formájában többször is kiadták még Semmelweis világrengető felfedezése előtt.


Mindezek ellenére – tette hozzá – a mosdatlan, fertőző vizsgálókéz miatt még közel fél évszázadon át százezrével pusztultak el a szülő nők. A kézmosás egyszerű prevenciójára nem jöttek rá Semmelweis Ignác fellépéséig, aki statisztikai módszerekkel bizonyította a kézmosás kórmegelőző szerepét.


Felhívta a figyelmet, hogy Veszprém vármegye tiszteletbeli főorvosáról, a köveskáli születésű Zsoldos János létezéséről a magyar orvostársadalom 1968-ig jóformán nem is tudott, míg egy orvostörténelemmel foglalkozó lelkes sebészorvos nem publikálta a tevékenységét.

Dr. Végh György klinikai főorvos négy évig dolgozott a zirci kórházban is – példaképének tartja ifj. dr. Monszpart Lászlót

Majd rátért a példaképének tartott orvosra, ifj. dr. Monszpart Lászlóra, aki 1960-tól 1990-ig igazgatója, iskolateremtő sebészeti osztályvezetője volt a zirci kórháznak.

Ahogyan a család kiskunhalasi sírboltján a feltámadt Krisztust ábrázoló, felfelé, az égre tekintő szobor áll, úgy ifj. dr. Monszpart László is örökké felfelé tekintő, atyját, az Urat kereső, őhozzá vágyó ember volt. Saját tapasztalatai alapján hozzáfűzte, a műtőben is mindig Isten segítségét kérve kezdte meg az operációit, a hálálkodó betegeknek pedig azt mondta, nem ő, hanem a Jóisten segítette őket a gyógyulásban.


„Ez a felfelé forduló tekintet látszott vasárnaponként a zirci apátsági templomban, ahol szerényen, hátul állva, de rendszeresen részt vett a szentmiséken. A rendszerváltás előtt is, után is. Rendíthetetlenül. Ezt a felfelé forduló tekintetet láttam akkor is, amikor erkölcsi, etikai elvárásait kérlelhetetlenül számon kérte rajtunk, kollégáin, még ha úgy is tűnhetett, hogy ez beavatkozás a magánéletünkbe, de az idő mindig őt, illetve a neki iránymutatást adó fentebbvalót igazolta”.


De nemcsak a szakmai, hanem az emberi példamutatását is kiemelte a szónok: 1958-59-ben, amikor még vasfüggöny húzódott Európa közepén, nem kisebb embernek, mint Lorenz Böhlernek utasította vissza gondolkodás nélkül a felajánlott kanadai álláslehetőséget, mert ő Magyarországon akart élni, sebészkedni.


„Ha utolsó munkatársa, kollégája is befejezi földi pályafutását, ki fog emlékezni, fog-e valaki emlékezni egy korszak nagyszerű orvosára, egy letűnt kor utolsó sebészegyéniségére, egy rendíthetetlen, kemény, egyenes gerincű, mégis nemes szívű, érző emberre?” – tette fel a kérdést, majd meg is válaszolta azt:

a zirci kórház, a városi önkormányzat, és az egykori kollégák éppen azt próbálják elkerülni az emléktábla állításával, hogy ne jusson ifj. Monszpart László Zsoldos János sorsára.

Balról jobbra: az egykori tanítvány, az emléktábla megálmodója és tervezője, dr. Mohay József sebész, főorvos, Huszár Lőrinc plébános atya, Bittmann Károly, Zirc Város Díszpolgára és Kacsala István polgármester ifj. dr. Monszpart László megkoszorúzott emléktáblája előtt. A kivitelező Bittmann Árpád zirci kőfaragó volt

A tisztelet és hála koszorúját Bittmann Károly, Zirc Város Díszpolgára helyezte el ifj. dr. Monszpart László emléktáblájánál, majd Huszár Lőrinc plébános atya megáldotta azt.


Kelemen Gábor