A bakony fővárosa
archívum - esemény
archívum - hírek
A bányászat krónikása a Selmeci Kincset is őrzi
A selmecbányai diákhagyományokról írt könyvet Hofferné dr. Hanich Erika jogász, író, aki elkötelezett krónikásként őrzi meg a bányász múltat a jövőnek.
A könyvbemutatóra a Városházán, az
Öreg-Bakony Barátai Egyesület főszervezésében, Zirc Városi Önkormányzat
közreműködésével megtartott Borbála-napi ünnepségen került sor.
A selmecbányai akadémiáról szóló alkotás egészen frissen került ki a nyomdából, a szerző is csak nem sokkal a rendezvény előtt vehette kézbe. Prezentációs előadása nemcsak új könyvéről beszélt, hanem
azt az utat is ismertette, amely a bányászati témában végzett kutatómunkáihoz vezetett.

Hofferné dr. Hanich Erika büszkén mutatja bányászati témában született legújabb könyvét
A Nagyesztergáron élő Hofferné dr. Hanich Erika már gyermekkorában kapcsolatba került a bányászattal, hiszen édesapja a bányában dolgozott, szinte az anyatejjel szívta magába otthon a föld mélyén használt szakszavakat.
Idővel aztán, egy ismeretség
révén ő maga is lejutott a bányába, és meglepetés érte, hiszen édesapja egyfajta
földalatti tündérkertként beszélt munkahelyéről, ő viszont a „kirándulás” során
a szénportól fekete alakokkal találkozott, senkit sem ismert fel, ma sem tudja,
ki volt az, aki akkor a nevén szólítva köszönt rá, és már a futószalagra való fel-
és leszállás is komoly nehézségeket jelentett számára.
Majd megint eltelt egy kis idő, és pedagógusként, a középiskolai osztályával részese lehetett egy fenyőfői bauxitbánya-látogatásnak. Itt már egy kicsit kedvezőbb volt a helyzet, mert nem a fekete, hanem az ismert francia regény címének másik színe, a vörös dominált a munkások arcán. A diákok hasonlóképp meg voltak szeppenve, mint ő az első bányalátogatása során, viszont biztos, hogy élményt jelentett számukra, hiszen azóta is felemlegetik ezt a különleges utazást, amikor találkozik velük.

A dudari bányaüzem irodaépületéről 1957-ben készült felvétel is bevetítésre került az előadás során
Erika az előadásában elmesélte azt is, hogy
édesapja születésének századik évfordulójára készülve előkereste a régi képeit, dokumentumait, sőt még az apa munkahelyére is elment.
Az ottani ügyvezető igazgató vetette fel – a dudari bánya bezárásának közelgő évfordulójára való tekintettel –, hogy mi lenne, ha írna a bányaüzemről. Beszélt édesapja egykori munkatársaival, főnökeivel, akik mind-mind támogatták az elképzelést. Dokumentumokat, könyveket kapott, és bele is kezdett a kutatómunkába.
Ennek eredményeként 2021-ben megjelent első könyve „Tisztelet az elődöknek, emlékül a jövőnek” címmel, amelyben nemcsak édesapjáról és a dudari bányáról emlékezik meg, hanem a bányász mentalitásról is ír,
„a bányász emberekről, akik lemennek a mélybe, és nem tudják, hogy utána feljönnek-e valamikor is”.
A könyv megjelenését követően
elismeréseket kapott, és biztatást a folytatásra. A bauxitbányákról szóló,
2023-ban napvilágot látott művében sok más érdekesség mellett már a
bányászhumor is megjelenik. A téma gazdagsága, a bányászok, a bányászatban
rejlő kincsek, nem utolsósorban a kíváncsiság arra ösztönözték, hogy továbbra
se hagyja abba a munkát.
Több témaötlet is felmerült, végül úgy döntött, hogy a világörökség részét képező selmecbányai hagyományokról fog írni,
amelyek összekovácsolták a diákokat, útmutatást adtak számukra az egyetemen, és úgy gondolta, fontos tovább adni ezt a kincset a mai fiataloknak is.

A szerző a kutatómunka iránti motivációiról is beszélt a közönségnek
Az 1735-ben induló és egészen az idei évig tartó kronológiai ívet felölelő, sok illusztrációt tartalmazó, több mint négyszázoldalas könyv szól a hallgatókról, a diákszervezetekről, sőt a dalokról is, amelyeket a hagyományok kialakulása közben énekeltek.
Újságokat, folyóiratokat is szerkesztettek, sőt könyveik is jelentek meg a selmeci akadémia hallgatóinak.
Azt pedig, hogy milyen kincset
őriz a felvidéki bányaváros, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a magyar
irodalom jeles képviselői, köztük Petőfi Sándor, Mikszáth Kálmán is
megemlékeztek az ottani diákságról.
Az előadásból kiderült, hogy tárgyi
hagyományaik is voltak a hallgatóknak, így például a bányászgyűrű, vagy a
bányászegyenruha, melyet a közönség soraiban is többen viseltek nagy
tisztelettel.
A szerző nemcsak a hagyományokra, hanem a mai szakestélyekre is kitért könyvében, gondolva azokra is, akik a jövőben esetleg hasonló nemes céloktól vezérelve fognak majd bele egy kutatómunkába.
Érdekességként megtudhattuk, hogy a „selmeci kincs” kifejezés a könyv címlapján a mai helyesírás szabályainak megfelelően kisbetűvel szerepel, belül viszont nagy kezdőbetűvel olvashatjuk, nem véletlenül:
Hofferné dr. Hanich Erika így fejezte ki a hagyomány iránti tiszteletét.
Zárásként köszönetet
mondott a Duszén Kft-nek és a Geoda 2013 Kft-nek a könyv megjelentetéséhez
nyújtott támogatásért, mely az Országos Magyar Bányászati és Kohászati
Egyesület (OMBKE) kiadásában jelent meg dr. Szombatfalvy Anna
elnök asszony ajánlásával. Borbála-nap tiszteletére a szerző kedvezményes áron
ajánlotta művét a közönségnek.
A „Selmeci kincs és mai őrzői”
című könyvet a drhanicherika@gmail.com e-mail címen lehet megrendelni.
Kelemen Gábor
