A bakony fővárosa

archívum - esemény

archívum - hírek

A bányászat krónikása a Selmeci Kincset is őrzi

A selmecbányai diákhagyományokról írt könyvet Hofferné dr. Hanich Erika jogász, író, aki elkötelezett krónikásként őrzi meg a bányász múltat a jövőnek.


A könyvbemutatóra a Városházán, az Öreg-Bakony Barátai Egyesület főszervezésében, Zirc Városi Önkormányzat közreműködésével megtartott Borbála-napi ünnepségen került sor.


A selmecbányai akadémiáról szóló alkotás egészen frissen került ki a nyomdából, a szerző is csak nem sokkal a rendezvény előtt vehette kézbe. Prezentációs előadása nemcsak új könyvéről beszélt, hanem

azt az utat is ismertette, amely a bányászati témában végzett kutatómunkáihoz vezetett.

Hofferné dr. Hanich Erika büszkén mutatja bányászati témában született legújabb könyvét

A Nagyesztergáron élő Hofferné dr. Hanich Erika már gyermekkorában kapcsolatba került a bányászattal, hiszen édesapja a bányában dolgozott, szinte az anyatejjel szívta magába otthon a föld mélyén használt szakszavakat.


Idővel aztán, egy ismeretség révén ő maga is lejutott a bányába, és meglepetés érte, hiszen édesapja egyfajta földalatti tündérkertként beszélt munkahelyéről, ő viszont a „kirándulás” során a szénportól fekete alakokkal találkozott, senkit sem ismert fel, ma sem tudja, ki volt az, aki akkor a nevén szólítva köszönt rá, és már a futószalagra való fel- és leszállás is komoly nehézségeket jelentett számára.


Majd megint eltelt egy kis idő, és pedagógusként, a középiskolai osztályával részese lehetett egy fenyőfői bauxitbánya-látogatásnak. Itt már egy kicsit kedvezőbb volt a helyzet, mert nem a fekete, hanem az ismert francia regény címének másik színe, a vörös dominált a munkások arcán. A diákok hasonlóképp meg voltak szeppenve, mint ő az első bányalátogatása során, viszont biztos, hogy élményt jelentett számukra, hiszen azóta is felemlegetik ezt a különleges utazást, amikor találkozik velük.

A dudari bányaüzem irodaépületéről 1957-ben készült felvétel is bevetítésre került az előadás során

Erika az előadásában elmesélte azt is, hogy

édesapja születésének századik évfordulójára készülve előkereste a régi képeit, dokumentumait, sőt még az apa munkahelyére is elment.

Az ottani ügyvezető igazgató vetette fel – a dudari bánya bezárásának közelgő évfordulójára való tekintettel –, hogy mi lenne, ha írna a bányaüzemről. Beszélt édesapja egykori munkatársaival, főnökeivel, akik mind-mind támogatták az elképzelést. Dokumentumokat, könyveket kapott, és bele is kezdett a kutatómunkába.


Ennek eredményeként 2021-ben megjelent első könyve „Tisztelet az elődöknek, emlékül a jövőnek” címmel, amelyben nemcsak édesapjáról és a dudari bányáról emlékezik meg, hanem a bányász mentalitásról is ír,

„a bányász emberekről, akik lemennek a mélybe, és nem tudják, hogy utána feljönnek-e valamikor is”.


A könyv megjelenését követően elismeréseket kapott, és biztatást a folytatásra. A bauxitbányákról szóló, 2023-ban napvilágot látott művében sok más érdekesség mellett már a bányászhumor is megjelenik. A téma gazdagsága, a bányászok, a bányászatban rejlő kincsek, nem utolsósorban a kíváncsiság arra ösztönözték, hogy továbbra se hagyja abba a munkát.


Több témaötlet is felmerült, végül úgy döntött, hogy a világörökség részét képező selmecbányai hagyományokról fog írni,

amelyek összekovácsolták a diákokat, útmutatást adtak számukra az egyetemen, és úgy gondolta, fontos tovább adni ezt a kincset a mai fiataloknak is.

A szerző a kutatómunka iránti motivációiról is beszélt a közönségnek

Az 1735-ben induló és egészen az idei évig tartó kronológiai ívet felölelő, sok illusztrációt tartalmazó, több mint négyszázoldalas könyv szól a hallgatókról, a diákszervezetekről, sőt a dalokról is, amelyeket a hagyományok kialakulása közben énekeltek.

Újságokat, folyóiratokat is szerkesztettek, sőt könyveik is jelentek meg a selmeci akadémia hallgatóinak.


Azt pedig, hogy milyen kincset őriz a felvidéki bányaváros, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a magyar irodalom jeles képviselői, köztük Petőfi Sándor, Mikszáth Kálmán is megemlékeztek az ottani diákságról.


Az előadásból kiderült, hogy tárgyi hagyományaik is voltak a hallgatóknak, így például a bányászgyűrű, vagy a bányászegyenruha, melyet a közönség soraiban is többen viseltek nagy tisztelettel.


A szerző nemcsak a hagyományokra, hanem a mai szakestélyekre is kitért könyvében, gondolva azokra is, akik a jövőben esetleg hasonló nemes céloktól vezérelve fognak majd bele egy kutatómunkába.


Érdekességként megtudhattuk, hogy a „selmeci kincs” kifejezés a könyv címlapján a mai helyesírás szabályainak megfelelően kisbetűvel szerepel, belül viszont nagy kezdőbetűvel olvashatjuk, nem véletlenül:

Hofferné dr. Hanich Erika így fejezte ki a hagyomány iránti tiszteletét.


Zárásként köszönetet mondott a Duszén Kft-nek és a Geoda 2013 Kft-nek a könyv megjelentetéséhez nyújtott támogatásért, mely az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) kiadásában jelent meg dr. Szombatfalvy Anna elnök asszony ajánlásával. Borbála-nap tiszteletére a szerző kedvezményes áron ajánlotta művét a közönségnek.


A „Selmeci kincs és mai őrzői” című könyvet a drhanicherika@gmail.com e-mail címen lehet megrendelni.


Kelemen Gábor