A bakony fővárosa

archívum - esemény

archívum - hírek

Egy gondolat, amely városi jelképpé nőtte ki magát

Gróf Széchenyi Istvánra születésének és halálának évfordulóján minden évben megemlékeznek Zircen, ám az idei ünnepségnek volt még egy sarkalatos pontja: harminc évvel ezelőtt, 1995. szeptember 17-én avatták fel a Március 15. téren található Széchenyi-szobrot.


Az ünneplő közösség az árnyékba húzódott az erősen tűző szeptemberi nap elől, de a szilárd talapzaton álló szobor nem bújhatott el, hiszen harminc éve szellemi iránytű mindannyiunk számára.


A szervező Zirci Országzászló Alapítvány és az Országos Széchenyi Kör Zirci Csoportja részéről dr. Kőváry György köszöntötte az egybegyűlteket gróf Széchenyi István születésének 234. és a szoborállítás harmincadik évfordulójára rendezett ünnepségen, majd Jánossy Bernadett tanárnő felkészítésében Vincze Nóra, a Pápai SZC Reguly Antal Szakképző Iskola és Kollégium tanulójának szavalata következett.

Vincze Nóra, a zirci szakképző iskola diákja szavalja Jókai Mór Széchenyiről szóló versét a szoborállítás 30. évfordulóján

Harminc év távlatából különösen jelentős megállni e műalkotás előtt, és visszatekinteni arra az időszakra, amikor a kezdeményezés Egervölgyi Dezső nevéhez fűződött. Ő vetette fel a gondolatot, hogy Zircen legyen egy méltó hely, ahol a nemzeti ünnepeinken tisztelettel adózhatunk egy-egy szál virággal a nemzet nagyjai előtt – kezdte emlékező beszédét Kacsala István polgármester.


„Ez a gondolat, mely egyszerűnek tűnt, azóta városi jelképünkké nőtte ki magát, egy olyan emlékművé, amely a közösség összetartozásának egyik fontos záloga”

– fűzte hozzá.

Kacsala István polgármester gróf Széchenyi István munkásságát és a szoborállítók érdemeit is méltatta a jubileumi ünnepségen

„Széchenyi István, akit méltán neveznek a legnagyobb magyarnak, a reformkor szellemi motorjának és a modern Magyarország megalkotójának, olyan példakép, akinek életműve és gondolatai az elmúlt évszázadokban nem csupán történelmi tanulságok, hanem a mai napig érvényes útmutatások is. Neve nemcsak mérnöki és gazdasági vívmányokat jelöl, hanem egy gondolkodásmódot, amiben a haza ügye és az egyéni felelősség elválaszthatatlanul összefonódik. Életműve arra tanít minket, hogy a haladás és a fejlődés nem véletlen, hanem következetes, céltudatos cselekvés eredménye”

– hangsúlyozta városunk vezetője.


Gazdag életművéből kiemelte a Lánchidat, amely nemcsak Budapest első állandó hídja volt, hanem az összefogás, az egység jelképe is, és a kezdeményezésére alapították meg a Magyar Tudományos Akadémiát, saját birtokainak jövedelmét ajánlva fel e nemes célra. Ez utóbbi tettét ma is példaértékűnek nevezte a városvezető, hiszen Széchenyi már a 19. században világosan látta, hogy a tudomány és az oktatás a nemzet felemelkedésének a záloga.


Nevéhez fűződik továbbá a Tisza szabályozása, a gőzhajózás meghonosítása, a vasút fejlesztésének sürgetése, a gazdasági társaságok és hitelintézetek létrehozása, melyek együttesen a modern, versenyképes Magyarország alapját jelentették. Egyúttal társadalmi reformokat is szorgalmazott, ösztönözve a nemesi rendet, hogy vállaljon felelősséget a nemzet egészéért és ne ragadjon le kiváltságai védelmében.

Széchenyi István szellemi nagyságát mutatja, hogy három generáció is megemlékezett róla. A koszorúzók sorfala a harminc éve állított szobornál, az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Ottó Péter, városunk korábbi polgármestere is

Kacsala István polgármester arra is felhívta a figyelmet, hogy

Széchenyi István gondolatai ma különösen időszerűek, amikor a társadalmi kohézió meggyengülésével és a közösségek széttöredezésével nézünk szembe. „2025-ben, amikor a világ gyorsan változik, és új kihívásokkal küzdünk, legyen szó a társadalmi párbeszéd hiányáról, a bizalom válságáról, vagy a globalizáció és a lokális identitás összetett kérdéseiről, Széchenyi szavai újra fényt gyújtanak utunkon: egynek minden nehéz, sokaknak semmi sem lehetetlen”.


Hozzátette, ez a gondolat az összefogás erejét hirdeti, hiszen csak közösen, egymásra figyelve és egymást támogatva érhetünk el valódi eredményeket. Szólt a szobor otthonáról, a Március 15. térről is, amely nem csupán egy helyszín, hanem a közösség értékeinek, hagyományainak, identitásának szimbóluma, egy közösségi tér, ahol a polgárok találkoznak, beszélgetnek, megújulnak.


„Ez az emlékmű emlékeztet minket arra, hogy a múltunkból erőt merítve építhetjük jövőnket” –

hangsúlyozta a városvezető, végül köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik Egervölgyi Dezső szellemében támogatták a szobor létrejöttét, továbbá akik átlépték a megszokott határokat, és a Zirci Országzászló Alapítvány, valamint a Széchenyi Emlékhely Alapítvány munkájával, lelkesedésével hozzájárult városunk arculatának gazdagításához.


Hogy egyfajta „zirci Lánchídként” generációkat köt össze gróf Széchenyi István szelleme, és nagypapáról unokára száll ránk hagyott öröksége, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a nyolcadik osztályos Egervölgyi Máté elevenítette fel egy meghívó alapján a harminc évvel ezelőtt történteket.

Nagypapák, unokák álltak meg gróf Széchenyi István emlékműve előtt. A szoborállítást kezdeményező Egervölgyi Dezső, unokája, Egervölgyi Máté és Bittmann Károly, a Zirc Országzászló Alapítvány titkárának közös koszorúzása

Az azóta már talán kissé megsárgult papírlap a fiatalember tolmácsolásában azt üzente nekünk, hogy vasárnap 11 órakor gyűltek össze az emberek azon a helyen, ahol most éppen azokra a pillanatokra emlékeztek. A Himnusz után Bittmann Ottó mondott köszöntőt, az avatóbeszédet pedig dr. Zongor Gábor, a Veszprém Megyei Közgyűlés elnöke tartotta. A szobrot a Széchenyi Emlékhely Alapítvány elnöke, Egervölgyi Dezső adta át dr. Varga Tibor akkori polgármesternek. Majd az Országos Széchenyi Kör elnökének, Szentkuti Károlynak a köszöntője következett. Végül megkoszorúzták a szobrot.


Egervölgyi Máté a szoborállítás előzményeit is ismertette,

nagypapája, Egervölgyi Dezső 1995 februárjában kereste fel dr. Varga Tibor polgármestert azzal a kéréssel, hogy szeretne egy mellszobrot állítani a városban, ahová elhelyezhet egy szál virágot ünnepi alkalmakkor.


Kérése azonnal megértésre és támogatásra talált. Még a nyár folyamán elhatározták egy gróf Széchenyi István emlékét ápoló alapítvány létrehozását, és az okirat teljes erőbedobásra sarkallta az alapítókat, így vált lehetségessé, hogy 1995. szeptember 17-én a szobor a város tulajdonába került. Az alkotást Domonkos Béla érdi szobrászművész készítette, az ünnepi eseményről pedig a Széchenyi Fórum is beszámolt.


A szoborállítás egyfajta pozitív irányt adott a gondolkodásnak, és elindított egy folyamatot, az azóta eltelt harminc év során további alkotások születtek városunk közterein, a nemzeti érzelem táptalaján.

Gróf Széchenyi István megkoszorúzott szobra 2010-ben, a Széchenyi-emlékévben (Kép forrása: Önkormányzati Archívum)

Egervölgyi Dezső zárszavában örömét fejezte ki, hogy az ifjúság is képviseltette magát az ünnepi alkalmon,

ez reményt adhat arra, hogy lesz majd, aki elhelyez egy szál virágot Széchenyi és más nagyjaink szobránál, amikor erre már őnekik nem lesz lehetőségük.

Azt kívánta a jövő generációinak, hogy az Isten, haza, család hármasság szellemében éljék életüket.


A történelem néha ismétli önmagát, a szoboravató ünnepséghez hasonlóan a jubileumi esemény is koszorúzással zárult,

gróf Széchenyi István szobránál Zirc Városi Önkormányzat, a Pápai SZC Reguly Antal Szakképző Iskola és Kollégium, valamint a Zirci Országzászló Alapítvány és az Országos Széchenyi Kör Zirci Csoportja fejezte ki tiszteletét.


Kelemen Gábor