A bakony fővárosa
archívum - esemény
archívum - hírek
Együtt éreznek Zircen az erdélyiek mély fájdalmával
Mécsesgyújtással fejezte ki szolidaritását a parajdi sóbánya-katasztrófa károsultjainak irányába a Bakonyi Veterán Klub a Pintér-hegyi Parkerdő Bányász-emlékművénél.
Akik már jártak Erdélyben, azok
pontosan tudják, hogy az erdélyi magyarok kiváló vendéglátók, tőlük kizárólag
jóindulatot kapunk, hiszen családtagként tekintenek ránk. Ezért úgy éreztük, hogy
kötelességünk melléjük állni – hangsúlyozta Vesztergom Gábor, a Bakonyi
Veterán Klub elnöke, akinek egyik klubtársa és az ő családja közvetlenül is
érintett a tragédiában.
Abban is egészen biztos – fűzte hozzá –, hogy minden segítségért hálásak az érintettek és soha nem fogják elfelejteni azt a gesztust, hogy a híreket hallva, az elszörnyedésen túl tettekkel is próbálják enyhíteni a jelenlegi katasztrófából fakadó helyzetüket. Reményét fejezte ki, hogy
ezáltal az erdélyiek is könnyebben tudnak segítségért folyamodni hozzánk, és mindenkit arra biztatott, hogy segítsen: egy jó szóval, egy cselekedettel, vagy bármivel.

Vesztergom Gábor és klubtársai nemes gesztust tettek a nehéz helyzetbe került erdélyiek irányába
Az esemény szónoka Erdély egyik kincsesbányájának nevezte a parajdi sóbányát,
maga a sótömb 1,2x1,4 kilométer átmérőjű ellipszis, mely 2700 méter mélységben gyökerezik. Több száz év kibányászott sóját rejti, pontosabban rejtette magában. A parajdi sót már a 15. században ismerték és székely sónak nevezték. Egészen napjainkig munkát és megélhetést biztosított a vidék népének.
Felidézte a történteket is, az
egész Székelyföldre jellemző szokatlanul csapadékos május megárasztotta a bánya
felett hömpölygő Korond-patakot, és a vízhozam a szokásos mennyiség
százszorosára emelkedett. A kezelhetetlen vízmennyiség átszakította a természetes
és mesterséges medret, gátakat, ezáltal a víz akadálytalanul betört és ömlött a
bányába, és alig egy nap alatt teljesen elárasztotta azt, tönkre téve a
bányászatot, a turisztikai, valamint egészségügyi rekreációs szolgáltatásokat,
melyek leginkább a Telegdy-bányarészen valósultak meg.
A katasztrófa okait illetően nem érezte tisztjének az ítélkezést, azt azonban megjegyezte:
a Korond-patakot vissza lehet terelni a medrébe, de az ott élők életét már biztosan nem.
A szálláshelyek és a kereskedők bevételei a tragédia bekövetkeztével megszűntek, és az ott dolgozó bányászok is elvesztik munkahelyeiket az év végével. A sóbánya, mint a gyógyulás záloga és mint látványosság, sajnos romokban van.

Kacsala István, Zirc város polgármestere is kifejezte szolidaritását az eseményen történő részvétellel és mécsesgyújtással
Az egybegyűltek végül meggyújtották mécseseiket, majd elénekelték a Székely Himnuszt.
Cikk: Kelemen Gábor
Fotók: Wittmann Csaba / Stúdió KB
