A bakony fővárosa

archívum - esemény

archívum - hírek

GYERTYATARTÓ, PALETTA ÉS SZABLYA

GYERTYATARTÓ, PALETTA ÉS SZABLYA.

JÓKAI 200


Zirc polgári kultúrájának hordozója és ápolója, a Bakonyi Finnbarátok Köre Egyesület vetélkedőt szervezett városunk három oktatási intézménye tanulóinak részvételével 2025. október 10-én a Békefi Antal Városi Könyvtár, Művelődési Ház és Stúdió KB, a Bagolyvár, a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház, valamint a Ciszterci Műemlékkönyvtár helyszínein.


Sok-sok bírálóbizottság jegyzi e sorok íróját tagjaként és nem ritkán elnökeként. Szívet melengető és dobogtató felidézni az elnöki asztal innenső és túloldalán levők, a különböző témák kérdés-felelet eredményeit várva. Jókai 200, ettől hangos most minden a közművelődés megannyi intézményében. Méltán történt ez Zircen is október 10-én, a helyi oktatási intézmények csapatainak vetélkedőjén. A jeles esemény előkészítője a Bakonyi Finnbarátok Köre Egyesület tagsága, a kérdések és feladatok szerkesztője Wenczel Zsuzsanna Elnök Asszony, valamint Müllerné Wenczel Rita és Encz Ilona voltak.

Általános, szakközépiskolai és gimnáziumi tanulók vettek részt a versenyben. Kezdő feladatként tablókon emlékeztek a „nagy magyar meseíróra”. Jó szívvel, szeretettel és nagy-nagy igyekezettel készültek a vizuális összeállítások. Két csapat hagyományos kasírozással, a harmadik együttes pedig dicséretes képiséggel, montázzsal fejezte ki közlendőit. Mintha korabeli zártkörű, úri kaszinó dísztermébe készültek volna. Egymás szomszédságában függtek a politikusokat, magas rangú hivatalnokokat és földesurakat imitáló arcmások a készítőik érzésvilágával és csoportképeivel. Papírfodros tablókeretekkel, mintegy tükörbe foglaltan szemléltették Jókai Mór Duna-menti Komáromának arcmását a folyó tükrében, a város tornyainak rajzával a fodrozódó felhős ég alatt a gyümölcsöskertek fáival és virágaival, melyek Jókai regényeinek dunántúli dombjain és völgyeiben, a táj kékes derengésű kertjeiben nyílnak, Itália egy-egy darabját, Umbria földjét is idézve. Panteisztikus látásmódjával Isten jelenvalóságát vélte felfedezni a természet kifogyhatatlan tárházában. „Minden virágnak éppúgy van élete, vágya, hajlama, bánata, öröme, fájdalma és szerelme, mint nekünk…” Az Egy magyar nábob-ban a virágok s a fák a szerelmi öröm és boldogtalanság allegóriái, mert a szereplők sorsa tükröződik bennük. Egy magányos jávorfát „Valami kegyetlen kertész egy diófa mellé ülteté, s az neki nem párja…, milyen halvány, milyen sárga szegény.” A szerencsétlen Fanny saját létállapotát látja ebben, amikor az írisz és az ’amarant’ fedi fel rejtegetett szerelmét Rudolf előtt, de a természet képében szereti Istent is.

Az 1711-ben megjelentetett Komáromi Kalendáriumnak bizonyára szerepe lehetett abban, hogy Komáromban nőtt fel az a magyar író – Jókai Mór -, aki világszerte a legnagyobb népszerűséget és ismertséget szerzett a magyar irodalomnak. Most egy kiskomáromi jókais gimnazista emlékezik, aki kollégista társaival vasárnap délutánokon a nagy folyó partján „kacsázott”, kavicsokat ugratott a víz tükrén. A mederkotró gépek Dunakavicsból álló hegyeket emeltek végig a parton. Legjobban a lapos kövek ugrottak, pattogtak a vízen, miként a szavak is egykor a folyó innenső és túlsó partjáról, Nagykomáromból Kiskomáromba. Szétszakított családok átkiáltásait vitte a víz. Tölcsért formálva kezükből kérdeztek-feleltek innen és onnan a „kétkomáromiak”. A hídon akkoriban, az 1960-as évtized első felében, már és még át nem mehettek egymáshoz. Nyelvi formulával élve; így lett a visszhangból, a visszajövő hangból Komáromban ’víz-hang’, ahogy gyakran és tévesen a tihanyi Echóról is mondják. Ott a hegy hajlatai verik vissza egy kibocsátó hangját (=visszhang), Komáromban a víz felülete hozta-vitte, két kibocsátóval „kacsáztatta” parttól partig…

Örömmel nyugtázhattuk, a versengő fiatalok tudták a Jókai-lényeget, annak anekdotai realizmusát. Sikeresen kapcsolódtak az íróhoz, kötődtek regényeihez, elbeszéléseihez, miként kötődött Ő is hazánknak ehhez a szépséges Pannon-táji flórájához és faunájához, történelmi múltjához. Ezek a diákok a felkészítő tanáraikkal együtt jeleskedtek, szívesen vállalták az írófejedelemről szóló vetélkedést. Egy új arc körvonalait ismerhette fel a közönség a három iskola gondolatébresztő és megnevettető színjátszói előadásában. Az íróval azonosulva hangoztatták; „- a munkáim összes tömege egy egész nemzet népéletét igyekszik híven, a valóságtól ellesetten visszaadni.” Szerepjátékukból a közönség tagjai is láthatták, hogy a Jókai-alakok egy eszmény megtestesítői: az író magáról vall bennük, kalandjaikra ő maga is vágyott. Vágy, erő és a lélek győzelme a test fölött. Bizonyságot adtak a versenyző fiatalok a magyarság Európában betöltött szerepéről, hatásmechanizmusáról. Amint a XI-XV. századi Magyar Királyságban Itáliával azonos időben, önálló magyar reneszánsz stílus formálódott a helyi római és középkori örökségből, ugyanígy a Jókai képviselte irodalmunkban is. Az ártatlan mesélő, a jóízű adomázgató táblabíróutód műve olyan kérdésekre ad feleletet, melyek épp napjainkban az újakat kereső európai regény megszületésében időszerűek (illúziók szövedéke – kifosztott tündérkert, önelemző descartes-i bizonyítékok, flaubert-i szépségkultusz stb.). Hálásan nyugtázta a közönség, hogy a felnőttek színrevitelében maga Jókai is megjelent jellegzetes öltözetében, és szerepében aktivizálva az egész finnbaráti kör lelkesült tagjait. Az emelkedett hangulatú díjkiosztást követően, a sokszínű eseménysor zárásaként, egyszersmind szellemi és kulináris kínálóhellyé tették a művelődési ház nagytermét; terített asztalokon Jókai-bablevessel vendégelték meg a nap szereplőit és a közönséget. Ezzel a rendezvénnyel csak folytatódott az otthonosság kialakításának, a baráti együttlétnek az az igénye, mely a kultúra Egyesületi Körének legfőbb jellegzetessége. Programjaik mellé mindig társítják az otthonosság érzetét és fejlesztését. Külföldi és hazai megvalósításaikban benne foglaltatik a táj, a személy, de az egész organikus világ az emberi alkotások tudatos védelmével együtt, az ismeretszerzés vágya, mely felemelőn mindig „ürügyül” szolgál a különleges találkozásokhoz. (Nemrégiben Komáromban jártak a Bakonyi Finnbarátok, a helység központba állításának most ez is lehet az indoka.)

Mikszáth Kálmán Jókai utódjának és tanítványának vallotta magát. Szerb Antal sem az ünnepi festményt látja Jókai alakjában, hanem a valóságot, az utópia és idill szerelmesét, mely fényes is meg árnyas is, romantikus meg realista is egyszerre. Ezek szerint állították össze a kitűnő kérdéseket a vetélkedő szerkesztői, Wenczel tanárnő és testvére, Rita. Utat mutatott, melyen elindulhatunk Jókai felé: az Egy magyar nábob vagy a Nagyenyedi két fűzfa írójának legendaképző hatalmára vezette a figyelmet köznapi és művészeti értelemben egyaránt. Jókai humorát helyén kezelték a vetélkedő tanulók, meglátták a vígjátéki elemeket, a "karikaturisztikus" jellem- és helyzetkomikum szerepét (pl. beszédes nevek, létállapotok, heroikussá tett küzdelmek a kuruc-labanc világból, harci eszközök).

Az Egy magyar nábob realista magva egy kaszinó, egy vadászvacsora vendégeinek történetei között található meg. Helyesen minősítették a diákok Kárpáthy János környezetének jellegzetes alakjait, az anekdota egész táborát. Példánkban Szentirmay gróf és Abellino nevelő célzattal, a reformgondolat közvetítőiként a Jó és a Gonosz küzdelmében vesznek részt. Minthogy a reformkor nem tudta bevégezni nevelő munkáját, gróf Széchenyi István félbehagyott műve az írók, így Jókai vállára is nehezedett; az Egy magyar nábob, mint a Hitel szellemiségének folytatója értékelendő. Szeretettel tekintettek a diákok Kis Miskára, akár „eszmei mondanivalóként” is, aki pünkösdi királyként emelkedett fel a betyárvilágból a nemesi földbirtokosok közé. Az anekdota valóságtartalmait és a valóság anekdota tölteteit értőn tárták fel a versenyzők, de még a lélek mesebeli tájaira is megérkeztek Mayer Fanni hamupipőkei alakjában (4 feslett életű és a legkisebb angyalian tiszta Mayer-lány).

A zsűri asztalán Jókai-attribútumokat helyezett el az elnöki gondviselés. Festőpaletta jelezte, hogy ez az író festőnek készült. Mintha az ifjúkori rajztechnikája is segített volna azokban a sorokban, melyek egy-egy regényalakot vagy tájrészletet mutatnak be. Főként a karikatúrát szerette, ezek mutatkoznak meg a Nagyenyedi két fűzfa című elbeszélésben, a már nevükkel is jelzett Trajtzigfritzig és Bórembukk figuráiban, míg a magasztos hősök ábrázolásában a festészetből az írás művészetébe átlényegült Jókai ismerhető fel. A képzőművészet és az irodalom Jókai Komáromban töltött gyermekkorának társművészetei. Hitéletében a protestáns író a pompakedveléséből következőn inkább lett katolikus. Ez volt látható a Művelődési Ház vetélkedőt kísérő fotókiállításán is, amely díszmagyarban mutatja a pompakedvelő Mestert. Az oldalán csüngő szablya hasonmása is kézbe vehető volt a bírálók asztalán; ívelt formájával, bőrtokban, díszes vereteivel és a pengéje ötvös díszítményekkel ékeskedett. Rokokó bronz gyertyatartóval jelezte a zsűri, hogy gyakorta „éghetett Jókai körmére” a munka.

Korabeli öltözékben végezte feladatát a bírálóbizottság, ezek és a Finnbarátok színreviteli ruházatának biztosításáért köszönet illeti a Veszprémi Petőfi Színház kelléktárának vezetőjét. Ebből és a már leírtakból is látható, milyen szép számban járultak hozzá az ’Emléknap’ zirci sikeréhez, ki-ki a maga területén „szólhatott bele” és messze hangzón a folyamatokba. Sokan vettek részt cselekvőn és emlékezőn a jeles napi eseményekben, az ön- és a köztudat, a Jókai-kori jelen és a rákövetkező jövő, a mi jelenünk formálásában.


Szűcs István Miklós