A bakony fővárosa

archívum - esemény

archívum - hírek

„Házassági évfordulót” és születésnapot ünnepeltek határtalanul

Amikor a rendszerváltozás hajnalán egy erdélyi és egy zirci fiatal összekötötte az életét, talán nem gondolták, hogy a boldogító igennel újabb és újabb, határtalan kapcsolatoknak ágyaznak meg. Már a krisztusi kort is meghaladta Barót és Zirc testvérvárosi partnersége, a kapcsolat ápolásában élenjáró Erdélyi Baráti Kör Egyesület pedig negyedszázados jubileumát ünnepli idén.


A kettős évfordulónak egész napos programmal adtak hangot, mely a Városházán vette kezdetét.

„25 és 35 év barátsága határok nélkül. Olyan eltéphetetlen szálak ezek, amelyeket a közösség tagjai kötöttek, határokon átívelnek, és erősebbek, mint bármilyen fizikai vagy földrajzi határ”

– műsorvezetőként ezeket a gondolatokat fűzte a kettős ünnep elé Wenczel Zsuzsanna, a zirci „Erdély-barátok” testvéregyesületének joggal mondható Bakonyi Finnbarátok Köre Egyesület elnöke.


Huszonöt évvel ezelőtt az alapító tagok egy olyan csodálatos közösséget hoztak létre, amely még ma is motorja városunknak

– erről már Kacsala István polgármester beszélt a köszöntőjében. Azt pedig, hogy mennyi mindent tettek értünk és erdélyi testvérvárosunkért, nem is lehet kifejezni pár mondatban – fűzte hozzá.

Kacsala István polgármester köszöntője – városunk vezetője büszkén viselte az Erdélyi Baráti Kör Egyesület kitűzőjét

Köszönetet mondott Horváth Istvánnak, az Erdélyi Baráti Kör Egyesület elnökének, aki nagyon sok energiát fektet bele abba, hogy ez a kapcsolat évről évre megújuljon, és határtalanul, boldogan, szeretetben tölthessük el az időt határon túli barátainkkal.

Bizalmát fejezte ki, hogy az alapítóktól kapott örökséget méltóképpen tudjuk majd ápolni a jövőben is.


Horváth István, az Erdélyi Baráti Kör Egyesület elnöke is köszöntötte mindazokat, akik megtisztelték jelenlétükkel az egyesületet e jeles alkalomból, és örömét fejezte ki, hogy együtt ünnepelhetnek az erdélyi testvérvárosunkból, Barótról, valamint a kárpátaljai Benéről és Mezőgecséről érkező tánccsoportokkal. Próbálta rövidre fogni ünnepi visszaemlékezését, ez azonban lehetetlen vállalkozásnak bizonyult, hiszen az Erdély-barátság több mint harminc éve számtalan szép emléket szült, és egyesületük is igen tevékeny időszakot hagyott maga mögött a negyedszázad során.


A kezdet azonban korántsem volt egyszerű, Horváth István e számukra fényes nap délelőttjén visszaemlékezett arra a sötét korszakra, amit a fiatalok már csak a történelemkönyvekből ismerhetnek meg.

1989-et írunk, a romániai forradalom évében vagyunk. Lehetett utazni keleti szomszédunkhoz, de ehhez vállalni kellett akár a nap harmadát is felölelő várakozási időt a határon, a következő izgalmakat pedig az jelentette, hogy vajon hol kapnak üzemanyagot. Ha végül sikerült eljutni a célhelyre, az autót el kellett rejteni, hiszen rokonoknál, barátoknál nem lehetett megszállni, kizárólag szállodában.

Horváth István egyesületi elnök visszaemlékezése a kettős jubileum alkalmából

Alighogy összeomlott a mindkét országot sanyargató rendszer, máris megindult egy küldöttség Zircről Barótra. Mégpedig azért esett erre a településre a választás, mert a zirci gyógyszerész, Surjányi József fia ide nősült, és az esküvő kiváló alkalomnak bizonyult a kapcsolatfelvételre. Név szerint is sorolta azokat, akik letették a kapcsolat alapjait: Kiss László tanácselnök, Havasi Dezső iskolaigazgató – aki jelen is volt az ünnepségen, meg is tapsolta őt a közönség –, Surjányi József gyógyszerész és Lamszider József gépkocsivezető alkotta az első, Barótra látogató delegációt.


A két település vezetői 1990. február 28-án írták alá a testvérvárosi kapcsolat létesítéséről szóló dokumentumot, és büszkék arra, hogy

ez volt az első, dokumentumban rögzített testvérvárosi kapcsolat Erdélyben. „Hetven év bezártság után végre megölelhettük egymást, elmondhattuk, hogy nem felejtettük el őket, elcsodálkoztunk az őszinteségükön, hogy milyen tisztán megőrizték az anyanyelvüket, milyen őszintén ragaszkodtak hitükhöz, magyarságukhoz, felemelő érzés volt a találkozás” –

emlékezett vissza Horváth István a harmincöt évvel ezelőtt történtekre.

Havasi Dezső (balról a második) is tagja volt annak a zirci küldöttségnek, amely felvette a kapcsolatot az erdélyi Baróttal

Kulturális és oktatási vonalon igen élénk volt a két testvértelepülés kapcsolata az első tíz évben: baróti diákokat fogadott a szakképző iskola, rendszeresen léptek fel városunk nagyrendezvényein az erdélyi testvérvárosból érkező zenekarok, művészeti csoportok, volt több testvérvárosi ifjúsági találkozó is, és a zirci küldöttségek is rendszeresen megtisztelték jelenlétükkel, fellépéseikkel, közreműködéseikkel a Barót Napokat.

Az egyesület megalakításának gondolata is egy ilyen alkalommal merült fel 1999-ben, majd egy évvel később, 2000. március 23-án, egy zirci vendéglátóipari egységben tizenkét lelkes civil megtartotta az Erdélyi Baráti Kör Barótért Egyesület alakuló ülését –

tért át a másik jubileum körüli eseményekre a szónok.


Mivel a barátságuk idővel szélesedett egy másik Kárpát-medencei településsel, Dercennel, nevükből elhagyták a „Barót” város megjelölést, és 2011-től Erdélyi Baráti Kör Egyesület néven működtek tovább. 2016-ban az akkori elnök, dr. Horváth Sándor Árpád – aki a város alpolgármesteri tisztségét is betöltötte – lemondott, tette mindezt azért, hogy az egyesület be tudja adni kérelmét a város civil pályázataira, hiszen a jogszabályváltozás miatt a hivatali beosztás kizáró tényező volt. Azóta látja el a vezetői feladatokat Horváth István.


Amikor pedig az elnök büszkén említette meg, hogy

egyesületük munkáját a város 2016-ban Pro Urbe kitüntetéssel ismerte el, nagy taps harsant fel a teremben.

Az Erdélyi Baráti Kör Egyesület tagjai a korábbi elnökkel, dr. Horváth Sándor Árpáddal (elöl balról), a Pro Urbe kitüntetéssel és az új kenyérrel a város államalapításra emlékező ünnepségén 2016. augusztus 20-án (Fotó: Önkormányzati Archívum)

Az egyesület elnökének felsorolásából kiderült, hogy bizony nem volt érdemtelen az önkormányzattól kapott egyik legmagasabb kitüntetés, és a cím birtoklásával sem dőltek hátra a székben.

Működésük kezdetén, anyagi lehetőségeik függvényében a baróti civil szervezeteket támogatták, közülük is nagyon jó kapcsolat alakult ki a városunk Pro Urbe-emlékérmével szintén kitüntetett Rozmaring Kórussal, gyakran voltak a zirciek a vendégeik. Ebben az időszakban főleg az erdélyi testvérvárosból érkező vendégek elszállásolásában, szabadidejük szervezésében működtek közre.


Emlékezetes marad egy éppen húsz évvel ezelőtti esemény, amikor negyvenfős delegációt fogadtak Barótról, és augusztus 20-án az erdélyi testvérváros akkori polgármestere mondta az ünnepi beszédet, a műsort pedig a már fentebb említett kórus szolgáltatta. De ugyancsak nem lehet szó nélkül elmenni a Kárpát-medencei Fiatalok Hagyományőrző Találkozójáról, amikor – Kőrös János egyesületi alapítótag jelentős pénzbeli felajánlásának köszönhetően – meghívták a vajdasági Törökbecse, a csallóközi Ekecs, a kárpátaljai Dercen és a székelyföldi Barót néptánccsoportjait.


Ekkor már folyamatban volt az egyesület erdélyi turistaútfestési projektje,

és nyolc éven keresztül, közel kétszáz kilométeren jelentősen hozzájárultak Erdővidék turisztikai infrastruktúrájának javításához. De nemcsak Erdélyben, hanem közvetlen környezetünkben is létesítettek túrautakat Zirc várossá nyilvánításának harmincadik évfordulójára. A ZIRC30 körtúrák három útvonalán azóta is szerveznek túrákat, hogy minél többen, és mennél távolabbról is megismerjék a Bakony csodálatos vidékét. 2019-ben, a Reguly-emlékév és a várossá nyilvánítás 35. évfordulója alkalmából pedig RAE-ZIRC35 néven egy 35 kilométeres turistautat is felavattak.

Városunk akkori vezetője, Ottó Péter és Horváth István egyesületi elnök jelképesen megnyitja a Reguly Antal Emlékút – ZIRC35 km-es túrautat a Barátság-parkban, 2019 júliusában (Fotó: Önkormányzati Archívum)

Ahol szükség van rájuk, ott segítenek:

két városi szintű jótékonysági akcióra is sor került az egyesület koordinálásában, előbb egy baróti kisgyermek gyógykezelésére gyűjtöttek, majd a Krím-félsziget annektálása idején a kárpátaljai Dercen települést segítették meg a nagylelkű adományoknak köszönhetően. Öt alkalommal gyűjtöttek és szállítottak magyar nyelvű irodalmat Kárpátaljára, és játékot, ruhaneműt is közvetítettek az ottani rászorultak részére. Évről évre lehet számítani az zirci Erdély-barátokra a városszépítő programokon, a „Mindenki Karácsonya” szeretetasztalánál, karácsonyi, húsvéti túrákat szerveznek, mindezeket a Bakonyi Finnbarátok Köre Egyesületével együttműködve.


Amire viszont a legbüszkébbek – hangsúlyozta az egyesületi elnök –, hogy

a megalakulásukkor kitűzött cél szellemében tartják a kapcsolatot a határon túli magyarokkal a több száz kilométeres földrajzi távolságok ellenére is.

Már nyolc alkalommal látták vendégül az Erdélyből és Kárpátaljáról érkező tánccsoportokat, sajnos a derceni kapcsolatot a háborús helyzet szétzilálta, de a benei és a mezőgecsei csoportokban új barátokra leltek a baróti táncosok mellett.

A születésnapot is az Erdélyből és Kárpátaljáról érkező tánccsoportokkal ünnepelte együtt az Erdélyi Baráti Kör Egyesület

Horváth István végül köszönetét fejezte ki támogatóiknak, elsősorban a városi önkormányzatnak, és az intézményeknek, akiktől sok segítséget kaptak.

Majd a beszédét követően nemsokára újra a pulpitushoz fáradt, hogy immár vállalkozói minőségében, a Vezir-Hús Kft. ügyvezetőjeként átvegye az egyesület elismerő oklevelét Sztana Évától, melyet rajta kívül, különösen kiemelt támogatójukként még a Bakonyi Finnbarátok Köre Egyesület, Brevics Lászlóné, Ottó Péter és Detre Miklós érdemelt ki.

Wenczel Zsuzsannára, a „testvéregyesület” Bakonyi Finnbarátok Köre vezetőjére az ünnepi rendezvény levezetésében is számíthatott az Erdélyi Baráti Kör. Sztana Éva mutatja az elismerő oklevelet, balról Encz Ilona, aki egy virágzó bokrocskát is átnyújtott azzal a céllal, hogy ültessék el a Barátság-parkban, és örökké emlékeztessen majd erre az ünnepi pillanatra

„Gyökereink ugyanarról a tőről fakadnak”

– ezt a zene és az irodalom nyelvén közvetítette Ujvári László Lehel és Ujvári Ivett, akik szintén szorosan kötődnek az Erdélyi Baráti Kör Egyesülethez, azaz nem kellett a szomszédba menni, hogy igényes előadással legyen gazdagabb a városházi születésnap.

Ujvári Ivett és Ujvári László Lehel mély érzelmeket keltett a hallgatóságban az előadásával

Majd sorra léptek színre a határon túlról érkező tánccsoportok, hogy megmutassák, milyen a tánc örömétől átitatva, határtalanul ünnepelni. Elsőként a baróti Syncron Táncegyüttes,

amely az őket mindig nagy szeretettel fogadó civil szervezet köszöntése mellett azon honfitársaik számára is készült egy tánccal, akik itt, Zircen lelték meg az otthonukat.

A tavaly városunkban első ízben vendégeskedő, és most újra visszatérő kárpátaljai Bene és Mezőgecse Gyöngyvirág és Kék Viola Néptánccsoportjai tették előadásukkal még vidámabbá és felemelőbbé a dupla jubileumot.

A már hetedízben városunkban vendégeskedő baróti Syncron Táncegyüttes a Zircre települt erdélyieknek is készült egy tánccal


A kárpátaljai Bene és Mezőgecse fiatal néptáncosai másodszor látogattak el hozzánk, hogy megmutassák tudásukat


Az ünnepi műsort követően az aulába vonultak a program résztvevői, ahol

elsőként Kacsala István polgármester emelte poharát a határtalan barátságra és a születésnapos civil szervezetre.

A határtalan barátságra és az Erdélyi Baráti Kör Egyesület boldog születésnapjára koccintottak


Az Erdélyi Baráti Kör Egyesület tagjai az ünnepségen – a jó ügyek, nemes célok érdekében senkinek nem fordítanak hátat, a lenti kép a fotós kedvéért és a 35 éves testvértelepülési kapcsolat tiszteletére készült


SZÉKELY NAP IS VOLT A REGULY MÚZEUMBAN

Az „Ünnepeljünk együtt – Határtalanul” rendezvény délután „Székely nappal” folytatódott. A Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház Dubniczay-termében kiállítással és filmvetítéssel idézték fel az erdélyi emlékeket. A macis sátornál mesével, zenével, arcfestéssel, játékokkal, kézműves-foglalkozással várták az érdeklődőket, a múzeumi kávézónál pedig a székely ízvilágba lehetett belekóstolni jellegzetes székely ételekkel, italokkal. Este a Syncron Táncegyüttes (Barót), valamint a Gyöngyvirág és a Kék Viola Néptánccsoportok (Bene, Mezőgecse) újra színpadra léptek, hogy még határtalanabb nyitottsággal fejezzék ki az összetartozásunkat.

Galéria - Fotók: Kaszás Béla, Encz Ilona

"Az egész napos rendezvény megkoronázása volt a záró koncert. Az Erdélyi Magyar Örökség Díjával kitüntetett Kiss Kata Zenekar énekesének és két táncosának előadása méltó befejezése volt az ünnepi napnak. A művésznő munkásságával a magyar népzene varázslatos világának továbbörökítését valósítja meg, a népzene és a rock összeházasításával fiatokat tud megszólítani. Megénekeltetett bennünket is, fiatalokat, időseket egyaránt, táncra is perdültünk, s együtt énekeltük baróti, kárpátaljai vendégeinkkel, hogy "...Hiszem, hogy én is jó magyar vagyok!" A programot az Erdélyi Baráti Kör adományokból valósította meg, ezért kiemelt köszönetet mond azoknak az önkormányzati képviselőknek, bizottsági tagoknak, akik anyagi támogatásukkal hozzájárultak ehhez." (Sztana Éva)

Az Erdélyi Magyar Örökség Díjával kitüntetett Kiss Kata Zenekar koncertje méltó zárása volt az egész napos rendezvénynek (Fotó: Kaszás Béla)

Az Erdélyi Baráti Kör Egyesület jubileumi programjának megvalósítását a Nemzeti Együttműködési Alap és Zirc Város Civil Támogatási Alapjának sikeres pályázatai, valamint együttműködő partnerek, helyi támogatók és az egyesület tagjai segítették,

amiért ezúton is köszönetüket fejezik ki.


Cikk: Kelemen Gábor