A bakony fővárosa

archívum - esemény

archívum - hírek

A hősök áldozata szabad országot termett

– Ahogyan a mag, amely lehull a földbe, csak úgy hoz termést, úgy 1956 hőseinek áldozata is termést hozott: a szabad Magyarországot. Hajtsunk fejet azok előtt, akik életüket áldozták a szabadságért, őrizzük meg hitüket, bátorságukat, kitartásukat a mindennapjainkban is.


Nagy Tamás Imre önkormányzati képviselő hangsúlyozta ezt beszédében, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésére emlékező zirci ünnepségen, az ’56-os emlékkőnél.


Emlékeztetett, hogy 1956. november 4-én indult meg a szovjet hadművelet, amely tulajdonképpen

egy hadüzenet nélküli háború volt hazánk ellen, hiszen akkor Magyarországnak egy legitim kormánya volt Nagy Imre miniszterelnök vezetésével.


Éppen egy mentőautó szirénája rázta meg a zirci estét, amikor a szónok az erőviszonyokat ismertette a nemzeti gyásznapon felvont fekete lobogó közelében: az egyik oldalon hatezer harckocsi, kétszázezer fős hadsereg tizenhat hadosztályban, többezer aknavető, légvédelmi üteg, repülőgépek, ezzel szemben a másik oldalon néhány ezer forradalmár, hivatásos katona, nemzetőr, köztük tizenéves pesti srácok, könnyű fegyverzettel, pár tucat tankkal és ágyúval.


A sokszoros túlerővel szemben is bátor nemzeti szabadságharc vette kezdetét,

amelynek helyszínei a fővárosban kialakult harci csoportok voltak, de több vidéki nagyvárosban is igen komoly katonai ellenállás alakult ki. November 11-én, Csepel elfoglalásával tiporták végleg vérbe a szabadságharcot.

Nagy Tamás Imre önkormányzati képviselő emlékező beszéde november 4-én, a nemzeti gyásznapon

Az ellenállás azonban a fegyveres harcok megszűnésével sem ért véget – folytatta az eseménysort önkormányzatunk képviselője –, a munkástanácsok újjáalakultak, sztrájkok robbantak ki az októberi kiáltványokban megfogalmazottak szellemében. Az ellenállásra a szovjetek nyílt támadással válaszoltak. A Magyar Szocialista Munkáspárt december elején ellenforradalomnak nyilvánította az októberi eseményeket és egyre erőszakosabban léptek fel az ellenállókkal szemben.


A számok nyelvén is érzékeltetve a magyar történelem legsúlyosabb politikai leszámolásának nevezte a szónok azt, ami ezután következett:

több mint négyszáz kivégzés, huszonegyezer bebörtönzés, tizennyolcezer internálás, és mindez az amnesztia ígérete után. Az első részleges amnesztia 1959-ben volt, majd 1963. március 21-én egyszerre 3480 főt engedtek szabadon. A forradalmárok egy hatszáz fős csoportja csak a hetvenes években kerülhetett szabadlábra.


Nagy Tamás Imre hangsúlyozta, hogy

1956 hatása és emléke máig ható. A forradalom dicsőséges bukásának nemzetközi utóhatása volt, amely fontos szerepet játszott a Szovjetunió és az egész keleti blokk válságához és bukásához vezető folyamatban.

1989. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa Nagy Imre és társai ítéletét hatályon kívüli helyezte és bűncselekmény hiányában felmentette őket. A sors fintora, hogy ugyanezen a napon halt meg Kádár János, a kommunista rezsim vezetője. A forradalom évfordulóján, 1989. október 23-án kiáltották ki a köztársaságot a Kossuth téren.

A megemlékezésen a történelmi egyházak képviselői mondtak áldást

A történeti visszatekintést követően az ünnepség szónoka feltett egy kérdést, amit aztán meg is válaszolt: mi nincs ma, ami 1956-ban működött? Úgy Látja, hogy a szolidaritás, az összetartás az, ami hiányzik a magyar társadalomból, egyszerűen nem tanulunk a történelmi tragédiáinkból.


„’56-ban ugyanis Magyarországon egy rövid ideig úgy tűnt, hogy együtt lélegzik, egyet akar mindenki. Mára az egységnek sajnos nyoma sincs, mert megosztottság van. Ez a mi, ma élő magyarok kudarca. A szolidaritás és az összetartás szinte teljes hiánya. Még a tények megítélésében is más a különféle oldalak véleménye”.


Végül arra hívta fel a figyelmet:

kell, hogy az akkor élt emberek példáján okuljunk, mert nem lehetséges egy széthúzó nemzetet haladó pályán tartani.

„Mert amíg emlékezünk, amíg hiszünk, amíg egymásért kiállunk, addig él a forradalom szelleme itt, Zircen, a Bakony szívében és az egész hazában” – zárta gondolatait Nagy Tamás Imre.


A beszédet követően Vecsey Katalin református lelkész és Huszár Lőrinc plébános mondott áldást a nemzeti gyásznap alkalmából, majd az emlékezők elhelyezték mécseseiket az ’56-os emlékkőnél.

Csaba Lilla előadásában Kányádi Sándor „Naplótöredék” című versét hallhattuk

A Békefi Antal Városi Könyvtár, Művelődési Ház és Stúdió KB által szervezett megemlékezésen műsorvezetőként és vers tolmácsolásával közreműködött Csaba Lilla.


Kelemen Gábor