A bakony fővárosa
archívum - esemény
archívum - hírek
Mesteri módon űznek ipart egy letűnt kor hagyatékából
A 250 éve alapított zirci céhekről nyílt időszaki kiállítás a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóházban.
Megvárta, míg elhallgatnak a harangok dr. Vida Beáta, a kiállítást szervező, egyben annak helyet is adó intézmény igazgatója a Múzeumok Éjszakáján. Nem azért, mert egyébként nem lehetett volna érteni szavait a Dubniczay-terem falai között, inkább jelképes értelemben tette mindezt: köszöntőjében elmondta,
egy olyan témáról van szó, amely szerves részét képezi az egyházi életnek Zircen.
– A kiállítás a zirci céheket mutatja be, amelyek ugyan majd százötven éve megszűntek, viszont idén 250 éve, hogy megalapították őket. Zirc jelentőségének, szerepének, egyáltalán a mai napig való meglétének az alapját is abban láthatjuk, hogy számtalan mesterember élt a településen. A régióban is létrejöttek a szervezett céhek zirci központtal, működésükre az apát, illetve az apátság akkori képviselői mindig áldásukat adták – fűzte hozzá.

Dr. Vida Beáta múzeumigazgató és Hutvágnerné Kasper Judit munkaszervezet-vezető a céhekről szóló kiállítás megnyitóján
A kiállítást Hutvágnerné Kasper Judit, „A Bakonyért” Egyesület munkaszervezet-vezetője nyitotta meg, aki szinte egész eddigi pályája során a céhekkel, illetve azok utódjaival, iparosokkal, vállalkozókkal, kézművesekkel foglalkozott, a vidékfejlesztés és értékmentés szavakat zászlajára tűzve.
Megtudhattuk, hogy
Zircen az első írásos emlékek a 18. századtól kezdve vannak a céhekről, ekkor érkeztek Heinrichauból a szerzetesek, akik megkezdték a monostor újjáépítését és szervezését.
Ehhez nemcsak külföldi szakembereket hívtak, hanem a helyi munkaerőt is igénybe vették. Egy 1775-ös feljegyzés szerint a településünkön már volt takács, német és magyar nemzetiségű szabó, varga, bognár, kovács, pintér, ’76-tól pékek, molnárok, asztalosok, üvegesek, lakatosok dolgoztak itt, majd ’81-től megjelentek a kőművesek, ácsok és a cserepesek is. Ebben az időben Mária Terézia uralkodott, akinek egy nagyon fontos célkitűzése volt az iparűzés megreformálása, és nemcsak a szakma magas művelését kérte számon, hanem vallási előírásokat is tett az iparosok irányába, így például
az úrnapi körmeneten saját zászlójuk alatt kellett vonulniuk a céheknek és lámpást is használtak a menet során.

Ahonnan a harangok is szóltak a megnyitó pillanataiban – az apátsági templomtoronyból került át két céhlámpás a kiállításra, illetve két céhládát is meg lehet tekinteni

Ládájuk is volt a céheknek,
melyeket szintén vallásos tisztelet övezett, többféle kilengő magatartást
tiltottak körülötte, és ebből segélyezték a megbetegedett céhtagokat is. A
ládában őrizték a mesterek a pecséteket, a jogaikat és kötelességeiket
tartalmazó kiváltságlevelet, az értékeiket, javaikat.
A mai vállalkozások már inkább széfet használnak, de ugyanúgy jellemző rájuk az összetartás, az egymás mellett történő bajtársias kiállás, és kisebb létszámmal is komoly beruházásokat tudnak megvalósítani
– vont egy kis párhuzamot Hutvágnerné Kasper Judit a régmúlt és a
jelen között.
Kiderült az is, hogy
a céhek szigorú rendszer alapján épültek fel,
többnyire a céhtagok vagy mesterek gyermekei
kezdhették meg ebbéli tanulmányaikat tíz-tizenkét éves kortól, kezesség
vállalásával, az „életpályamodell” pedig úgy nézett ki, hogy az inasból
legények, a legényekből segédek lettek, míg végül mesteremberré avanzsálódtak,
és kizárólagos joggal gyakorolhatták a szakmájukat.
A legényeknél elvárták a
vándorlást is azzal a céllal, hogy külföldi tapasztalatokra tegyenek szert. Volt
legénykönyvük is, melyben feljegyezték, hogy hol milyen városokban tanulták a
szakmát, a tanulmányaik megkezdésekor pedig úgynevezett legényszálláson laktak,
amelyek a hagyományokat erősítendő még a céhek megszűnését követően is
működtek.

Ki tudja, mikor indul egy mesteri pálya… ez a fiatalember mindenesetre elszegődött inasnak Ifj. Hegedűs Árpád kovács mellé a zirci Múzeumok Éjszakáján
Szó esett arról is, hogy a céhek az árukat kezdetben egyedi megrendelésre készítették, majd ezt felváltotta a raktárra történő termelés, és sok céh kizárólag a vásárokra értékesített.
A 19. század elején már tizenhat szakmát képviseltek a céhek Zircen, de hozzá kell tenni azt is, hogy nem minden szakma tömörült céhekbe.
Majd a század közepétől az ipar robbanásszerű fejlődése a céhek sorsát is megpecsételte, az időigényes, jó minőségű, drága anyagok készítését a manufaktúra és a gyári, szakaszokra lebontott termékelőállítás váltotta fel. A zirci céhes ipart mindez egy kicsit később érintette, hiszen a monostor ekkortájt vált függetlenné, sőt két másik monostor ügyeit is hozzácsatolták, és az ehhez kapcsolódó tevékenységek, beruházások nagyon sok munkát adtak még a helyi szakembereknek.
1872-ből azonban a zirci céhek megszűnéséről is vannak már írásos emlékek.

A céhek tárgyai itt helyben és környékbeli múzeumokban is fellelhetők – Wilde Mihály asztalosmester vándorkönyvét például az OSzK Ciszterci Műemlékkönyvtár őrzi, de a tárlat idejére átkerült a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóházba
Hutvágnerné Kasper Judit történeti áttekintőjében beszélt a 19. századra visszanyúló apátsági sörfőzésről is – mely tíz éve reneszánszát éli –, valamint a zirci műemlékkönyvtár mai napig látványosságszámba menő faintarziás bútorzatát készítő Wilde-családról, akiknek a történetét szintén feldolgozza a kiállítás.
A munkaszervezet-vezető kedvcsináló megnyitóját követően dr. Vida Beáta múzeumigazgató zárszavában köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik hozzájárultak a kiállítás létrejöttéhez.
Kelemen Gábor
