A bakony fővárosa
archívum - esemény
archívum - hírek
Pénz, mellyel fizetni nem tudunk, mégis nagy értékkel bír
Dr. Weisz Boglárka történész, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa tartott előadást Zircen a tavaly 700. évfordulóját ünneplő Aranyforintról a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház szervezésében. Kiállítás is nyílt a témában a Városházán, mely május végéig várja az érdeklődőket a hivatal nyitvatartási idejében.
A
történelem néha ismétli önmagát, az előadó 2023 szeptemberében, egy középkori
mindennapi életről szóló kiállításhoz kapcsolódóan járt már városunkban
előadást tartani, közönsége a mostani eseményhez hasonlóan akkor is jobbára a
két zirci középiskolára épült, hasznos ismeretekkel gazdagodva térhettek haza a
diákok.
Az Aranyforintról érintőlegesen már akkor is szó esett,
most pedig – a jubileumhoz kapcsolódóan – még többet megtudhattunk a magyar történelem egyik veretes pénzneméről.

Kacsala István polgármester és Wittmann Csaba stúdiós munkatárs is érdeklődve nézte az Aranyforint történetét bemutató tablókat a Városháza emeleti aulájában
A rendhagyó történelemóraként is hirdetett eseményen az előadót és a megjelenteket dr. Vida Beáta, a szervező Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház igazgatója köszöntötte.
Méltatva az előadót – akit
történészként ő maga is nagyon jól ismer – úgy fogalmazott, „példakép a
kutatók, főleg a nők számára, hogy hogyan tudta ez a csöpp szőkeség meghódítani
a teljes magyar tudományt”. Nem véletlen, hogy ő már tananyag, és minden órája,
minden előadása annak számít – fűzte hozzá.
Elhangzott az is, hogy dr. Weisz Boglárka fő szakterülete a gazdaságtörténet,
a legkevesebb forrással rendelkező témákat kezdte el újra kutatni, szinte lehetetlen vállalkozásból épített fel elméleteket, eddigi munkássága során kézzelfoghatóvá tette a történelmet.

A szervező intézmény részéről dr. Vida Beáta igazgató köszöntötte a többnyire diákokra, tanárokra épülő közönséget
Egy ma is használatos forgalmi eszköz került az előadás fókuszába, igaz, manapság már inkább a bankkártyánkat, vagy a telefonunkat használjuk, amikor fizetünk. A középkorban viszont ez egyáltalán nem így volt, akkoriban kétfajta pénzt készítettek, aranypénzt és ezüstpénzt.
Ezeknek a pénzeknek az értékét nem a rájuk írt címlet határozta meg, az nem is szerepelt rajtuk, hanem a bennük lévő arany- vagy ezüsttartalom adta
– szögezte le előadását elindítva dr. Weisz Boglárka.

Igazából tavaly ünnepeltük az Aranyforint 700. évfordulóját, ennek megfelelően a most Zircre érkező kiállítás is az elmúlt évben indult útjára, ugyanakkor mégiscsak maradt jubileumi vonatkozás 2026-ra is:
1326. június 22-i dátummal származik egy olyan végrendelet külföldről, amelyben a magyar aranypénzt elsőként említik.
A 2025-ös évforduló annak szól,
hogy I. Károly uralkodása idején, nagy valószínűséggel 1325-ben kezdődött meg
az aranyforint verése: akkoriban az egész Kárpát-medencét felölelő Magyar
Királyság területén nagyon sok aranybánya volt, ugyanakkor nemcsak bányászati
úton, hanem mosással is ki lehetett nyerni a nemesércet a folyókból, patakokból.
Az előadás során szó esett a bányák tulajdonviszonyairól, a nemesérchez való hozzáférés jogosultságairól, megtudhattuk azt is, hogy
fénykorát élve a 14. században a Magyar Királyság látta el Európát arannyal, ezüsttel, és a nemesércek kitermelésének folyamatát is nyomon kísérhettük illusztrációkkal gazdagítva.

Nem minden arany, ami fénylik – dr. Weisz Boglárka eddigi kutatásai során több dolgot is helyére tett, amit másképpen tanultunk a történelemkönyvekből
Több más országhoz hasonlóan a magyar aranyforintot is a firenzei forint mintájára kezdték verni, képi ábrázolásuk is megegyezik,
különbözőségük abban rejlik, hogy mi található a köriratban.
Károly aranyforintjának egyik oldalán az uralkodó neve tűnik fel, a másikon Keresztelő Szent János nevét olvashatjuk, és egy kis koronát is láthatunk. A kibocsátó nevét viselő oldal az aranyforint előlap, míg a másik a hátlap. A korona jelentésével kapcsolatban megoszlanak a vélemények történészek és numizmatikusok között, az előadó azok táborát erősíti, akik szerint ez egy megkülönböztető jelzés a firenzei forinttól.
Az idei évben I. Lajos királynak szintén 700. születési évfordulója van: Károly fia uralmának kezdetén édesapjához hasonló forintokat veretett,
majd olyan szimbólumokkal ruházta fel, amellyel igazán magyarrá tette a firenzeitől egyébként is jobb minőségű, és ezáltal népszerűbb pénzt.
Így az előlapra a magyar–Anjou-címer került, és ezután egészen Mátyás király trónra lépéséig mindössze annyi változás történt, hogy uralkodóváltás esetén az előlapra mindig az aktuális uralkodó címere került a forintra. A hátlapon pedig Keresztelő Szent Jánost az abban a korban legfontosabb szentként számontartott Szent László váltotta I. Lajos idején.

A forintok között is van különbség: az előadó prezentáción mutatta be, melyik a firenzei és melyik az Anjou
Dr. Weisz Boglárka felhívta a figyelmet, hogy a forinton látható ábrázolásokból a korabeli divatra is lehet következtetni: 1506-ban például még palástban tűnik fel Szent László, húsz évvel később, a mohácsi csata évében – melynek szintén évfordulóját ünnepeljük idén – már felvértezve mutatkozik az érme hátoldaláról.
Az újabb változás a forint megjelenésében Mátyás király idején következett be, ő az előlapon addig látható uralkodói címert Magyarország védőszentje, Szűz Mária képére cserélte.
Szó esett még a középkori
Magyarországon működő pénzverdékről, kezdetben Budán volt a főverde – mindenhol
olyan pénzt kellett verni, amilyet itt –, majd a 14. század második felében
Körmöcbánya került előtérbe, nem véletlenül, hiszen itt működött az egyik
legfontosabb aranybánya a Magyar Királyság területén.
Betűk is utaltak az érméken a
pénzverés helyére, sőt egy ábrából még a pénzverdét felügyelő, a középkorban
különlegesnek számító tudással, a számolás képességével rendelkező, többnyire
kereskedő szakmájú kamaraispán kiléte is kiderült a fizetőeszközről.
Az előadást nagy tapssal jutalmazták a résztvevők és lehetőség volt kérdések feltevésére is.
A szorosabban vett tárgyhoz kapcsolódó kérdés ugyan nem érkezett, de egy diáklány a hallottakat követően mintha kedvet kapott volna a történészi pályához, hiszen udvariasan arról érdeklődött, hogyan is indult Boglárka kutatói pályafutása…
Kelemen Gábor
